Rövid vers: Az ablak tájképe

Rövid vers, az ablak látványa

Néha megállunk egy helyben,
és az ablakon kinézünk a világra.
Az ablaküveg lesz a lencsénk,
amikor kiszűrjük a világot... pillanatokra...

De a felhők szüntelenül áramlanak,
és a szél nem áll meg,
a tekintetünknek és a szívünknek sem szabad
egy helyben maradnia.

Mint a vízcseppek az ablakon,
mint a virágszirmok nyílása és hervadása,
a negatív gondolataink is
el fognak tűnni, amikor eljön az idejük.

A szénfekete éjszakai égbolt is
ha egy kicsit várunk, megmutatja a ragyogó csillagokat,
a sötét szemüvegünk is
hamarosan átlátszóvá válik.

Remélem, hogy az ablakon kinéző látvány
egy kicsit tisztábbá és élesebbé válik...

<Az ablak látványa>

Amit te látsz az ablakon kívül,
csak egy fénykép.
A felhők nem állnak meg,
a szél nem pihen.

Ujjheggyel rajzolt gondolatok
Mint a vízcseppek az ablakon,
hamarosan eltűnnek.

Mint a virágszirmok nyílása és hervadása,
minden pillanat más,
minden pillanat új.

Mint a kiömlött tinta,
csak sötétnek látszó éjszakai égbolt is
ha egy kicsit várunk,
megmutatja a csillagokat.

Ha kifújod a leheletedet az ablakra,
a rajzolt szemüveg is
hamarosan elhalványul.

Addigra
a világ odakint
feléd fog jönni.

#versek #költészet #érzelmek #mindennapok
#érzelmi #jóvers #mindennapi #idézetek
#egyetértés #szívből #vers #vigasz #érzelmesesszé #napivers
#versírás #irodalom #verseskötet #érzelmesvers #napló #egyetértés

https://www.instagram.com/reel/DCOvjQby9Q5/?igsh=MWRsa3RpeTZxNTg2dA==